Aussenmühlenteich

Az ember egy idõ után hasonlóvá válik, mint

együttérzõ mosolyok, megvetõ hátsó gondolatok / mitfühlendes Lächeln, verachtende Hintergedanken

 (Stephen T. Asma Buddha Für Anfänger)

Arno Gruen - Der Wahnsinn der Normalität (1987)

film

Rainer Werner Fassbinder: Warum läuft Herr R. Amok? (1970)
der ganze Film auf Deutsch mit Italienischem Untertitel / full movie:

Colorado Theater Shooting

Miután elolvastam ezt az origo cikk-et, feltettem magamnak a kérdést: van bennem valami rendellenes, hogy bizonyos pontokon empátiát érzek a gyilkossal? Pontosabban: unszimpátiát éreztem a rendőrökkel, a Batman rajongókkal és a cikk irójával szemben. Ekkor fogalmaztam meg magamban a következőt.

Az alapvetően rossz magyarsággal (feltételezem angolból fordított) cikk írója nehezen értelmezhetően, zavarosan, vélemény nélkül adja át az események lefolyását, amiből tumorszerűen ficánkol ki egy-egy körberöhögni való részlet. Mire gondolok? A merénylő környezete humor nélkul fogadta az eseményeket, ami azok súlyosságát tekintve, teljességgel érthető is. Miért van mégis az, hogy eredetileg az elkövető számos olyan részletet rejtett el az általa felépített bűntettben, amely már-már komikus jelleget ölt? Ezeken a részleteken egyedül ő szórakozott, hisz a humor könnyedsége nem tudta ellensúlyozni tette visszafordíthatatlanságát. Esetlenül és fogyatékosan tálalták a cikkben azokat a már-már fantasztikus elemnek beállított viselkedésformákat, melyeket a vádlott a kihallgatás során öltött magára (a kezére húzott papírzacskóval való bábozás, az önmagát ábrázoló képeken való elmosolyodása). Ez az ember nyilvánvalóan hosszasan tervezte tettét, egyfajta figyelemre akart általa szert tenni, titkon bizonyára megértettségre is vágyott. Egy olyan belülről bomló csődtársadalom terméke ő, ahol a saját magára és környezetére tudatalatt reflektálni vágyó törekvései már a megszületésük  pillanatában meddőnek és feleslegesnek bizonyulnak. Holott, ha egyszer is feltennénk magunknak azt a kérdést, hogy honnan eredeztethető az, hogy ez egyáltalán megtörténetett, hogyan jutott el az illető személy addig a pontig, hogy elkövette eme szörnyűségeket, mit akarhatott, vagy mit akarhatott általa egy társadalmi háló csődje üzenni, talán nem ítélnénénk el kapásból annyira Jokert, aki klasszikus és közhelyes értelemben véve saját maga is áldozat.

Nézzük végig a cikkben szereplő képeket. Ugyanolyan reménytelennek látom Jokerünk arckifejezését, mint ahogy az alatta lévő képen látható áldozatok táborát, akik batman pólóba bújtak, és ezzel akarták identifikálni magukat. Bevallom ennek a képnek a láttán magam is felnevettem. Ez talán a cikkíró által szerencsétlenül elhelyezett és felsorakoztatott kép és szövegbekezdés konstellációjának az eredménye, de egyszerűen komikus sorrendben következik egymás után az ügyetlen szöveg és ez a banális kép. Olyannyira gondolat és vélemény nélküli, csak az eredeti cikk lefordítására szorítkozó, azt is ügyetlenül kivitelező üres bulvárszöveg ez, hogy miért is kéne az olvasónak ezáltal az élet tágabb összefüggésein elgondolkodnia. Talán pont emiatt, mivel már ordítóan üres a cikk, ahhoz képest, mint amit a megjelenített téma üzen, nekem azt üzeni ez az esemény, hogy ez a férfi – nevezzük csak elkövetőnek – a maga módján elképzelhető, hogy talán még meg is próbált beilleszkedni az őt körülvevő környezetbe (vallásos neveltetés, kitűnő tanulóként egyetemre való bejutás), de nem bizonyult kompatibilis elemnek (bukás az egyetemi szóbelin, emiatt rögtön otthagyta az egyetemet). A túlságosan súlykolt téves üzenetek áradatában  elképzelhető, hogy egy idő után nem tudott különbséget tenni a reális és a nem valós üzenetek között, és rossz helyre építette be azokat, téves identitást alakított ki magának. Ha a tükörbe nézett, Jokert látta.

Joker mindent megtehet. Miért nem feltételezik a film készítői, hogy lesz valaki, aki szó szerint veszi az átvitt értelembe szánt üzeneteiket, és miért nem feltételezik az emberek, hogy néha épp úgy nem kéne szó szerint venni az élet átvitt értelembe szánt üzeneteit? Ez a tett nem csak az elkövető tette. Számomra egyetemes értelemben is üzen valamit. Ha én lennék az elkövető védőügyvédje, tárgyalása során nem arra alapoznám a védelmet, hogy nem volt beszámítható, hanem arra, hogy társadalom ellenes kritikát fogalmazott meg - lehetséges, hogy nem tudatosan. Amerika hosszú évek óta olyan pengeélen táncol, amellyel gyakorlatilag alátámasztja az ilyen és ehhez hasonló események megtörténését. Jobban oda kell figyelni mit üzennek emberek, sorsok, tettek, apró mozzanatok a környezetünkben.

Az elkövető egy elvetélt társadalom elvetélt terméke, aki tudatában van az elvetéltségének, hiszen mit tud felhozni példaképéül: Jokert, mivel valós hősöket nem lát maga előtt az életben - nem is nagyon van lehetősége, hisz állandóan mindenhol még mindig ezzel a fasz amerikai álommal bombázzák. A kezében van a hatalom, bármikor betérhet fegyvert vásárolni, vegyészmérnöki előképzettsége segít kikeverni a legprofibb bombákat is, melyeket Joker analógiájára alkalmazva sajátosan egyedi humort vet be a figyelemfelkeltés érdekében. Meg akarja mutatni, hogy igenis ő is valaki, legalább annyira tudja használni ennek az igencsak jól működő társadalomnak az elemeit, “sikerei” érdekében. Folytogatja az érdektelenség, a közöny és a megvetettség érzése, holott kiválósága és egyedisége egyértelműen kifejezést nyert egy extrém és brutális formában. Másképp is kifejezést nyerhetett volna.

Amerika most sem tanúsít megbánást (érdemes megnézni a híradóban leadott riportokat, ahogy pl. a riporter lezárja:

“mossuk kezeinket”). Nem akarják feltárni a problémát, valójában örülnek neki, hogy szenzációt csinálhatnak és összetartozásérzést, ebben is csak az anyagi vagy büszkeséget hozó hasznot látják. Persze ez is csak “egy eset a sok közül”. Az egyes gyilkosságok nem is kapnak ilyen média figyelmet. Joker most 12 embert gyilkolt meg. Talán nem is személyes problémája volt, egyszerűen egy gyenge elem volt. 

Megszólaltatnak pár túlélőt is, egyikük így nyilatkozik: először hallottuk a puskaropogást, majd természetesen jött a sikítozás, utána futkostak az emberek, csak a szokásos kétségbeesés. Meglepően közönyös arccal meséli mindezt.

Egy túlélő fiatal házaspár arról számol be, hogy a megmenekülésüket követően a férfi azonnal megkérte a nő kezét, hisz ez az eset ráébresztette őket az összetartozásuk erősségére és fontosságára és igazi köteléket vont kettejük közé, így bizonyos szempontból meghatározó momentuma az életüknek.

Majd jön a rendőr, aki elmondja, hogy a veszélyes bűnözők legveszélyesebb fajtája az okos merénylő. Igazából nem érdemi információ ez, mivel azonnal tette után elfogták az elkövetőt. Viszont a zsaru készséggel megmutatja, melyik netes portálon, és, hogy vásárolta meg fegyvereit az elkövető. Mindezzel további tippet szolgáltatva a vérontásra kedvetérző amerikaiaknak.

Obama az esetet követő reggelen elmondja szokásos beszédét, ami az ilyen sztorik után jár. Konklúziója: a szeretet erejével minden legyőzhető, és ha szeretjük felebarátainkat és szomszédunkat, minden rendben lesz. Kérdéseket ő sem tesz fel magának az üggyel kapcsolatban, hasznosabb, ha senki nem gondol bele, hanem rögtön felületi kezeléssel látják el a problémát. Börtön, pár ima és a büntetés, hogy mindenki okuljon.